Perfect World

Csapatban az erő

SIEMENS

 

Sötét idők jártak akkoriban… Az emberek bujkáltak és menekültek… Mindenki, aki csak élt, el akarta hagyni a pokoli provinciát…

Régen, mikor még a jóságos király uralkodott, szép idők jártak az országra… azonban egy sajnálatos csatában elesett a király.

 Nagy csata volt ez… Timóteus király a legjobb, legbátrabb, és legtapasztaltabb lovagjait vitte magával… Egyetlen oka volt a nagy harcnak: a király öccse, Zakariás, testvére ellen fordult és a trónját kívánta…

Mindenkinek meg volt a maga feladata. A nőket és a gyerekeket hátra hagyták egy biztonságos barlangban, a hegyek közt, hogy a hegycsúcsok őrizzék őket… A férfiak a várat védték… A Becsület Lovagjai pedig a királlyal tartottak a szurdokba…

Hetekig eltartott a csata. A lovagok már nem bírták sokáig, kimerültek a harcban... Rengetegen meg is haltak.

De Timóteus király végre győzelemre állt… Csakhogy öccse megunta az elhúzódó hadakozást, és hátba támadta testvérét… Egy nyugtalan éjjel az egyik zsoldos katonája belopózott az alvó király sátrába. Fölé lopózott és kíméletlenül szívébe döfte az éles pengét… A szúrás végzetes volt. A király utolsó jajveszékeléseire berontott a sátorba leghűségesebb lovagja, a király jobb keze: SIEMENS…

De sajnos későn érkezett.

A király halott volt, és már a zsoldos is hetedhét határon túl járt…

A csatát ezzel elvesztették… Az életben maradt katonákat bezárták vagy megölték az ellenséges harcosok… A lovagokat elhurcolták egy sötét börtönbe, ott kínozták és vallatták őket, hogy árulják el, merre bújtatták el a nőket és a gyerekeket... És hogy merre van a kincsük…

Közben már a várat is elfoglalták…

Többen is belehaltak a kegyetlen kínzásba... De kitartottak! Nem mondtak el semmit.

Hosszú hetek, hónapok után végül sikerült néhányuknak elszökni… és SIEMENS vezetésével elmenekültek az országból…

Elbujdostak és gyógyítgatták magukat. Miután fölépültek harci sebeikből, úgy döntöttek, hogy nem hagyják magára a népet...

Szerveztek egy kis rendet magukból, ahol céljuk egymás védelme. Újraszervezve és felépülve végre visszatértek az országba.

Bujdosásuk alatt találkoztak Nandorfi-val. Bár nem Timoteus országában élt, mégis úgy érezte a király népének tagja. Úgy üdvözölték, mint egy régi barátot, és befogadták őt is. Többen többre mennek.

 Első úti céljuk a barlang volt, de már nem találták ott az embereket a hegyekben. Mindenütt csak hullák voltak, halott testek. A szűk barlangrendszer bűzlött a hullaszagtól. Leányok… Nők… Ifjak… Az apák keservesen siratták meghalt fiaikat.

De már nem volt mit tenni...

Beljebb mentek a mélybe, ahol SIEMENS hirtelen megpillantott egy sarokban a lányát. Törött karokkal, véres arccal, és tépett koszos ruhában. Az anyja ott feküdt mellette. A nyaka ki volt törve! Nem bírta nézni a látványt, összeroskadt a földre és ordított! Barátai vonszolták ki a barlangból...

A barlang szájából gyönyörű kilátás nyílt a hegyekre. A havas hegycsúcsok elkápráztattak mindenkit. De SIEMENS nem törődött evvel... nem, ő nem... Csak keservesen siratta családját... És bosszút esküdött!

...Bosszút esküdött Zakariásra, bosszút a felesége gyilkosára, és bosszút lánya megerőszakolójára...

…SIEMENS végső elkeseredettségében szövetségre lépett a gonosz sárkánnyal, aki a hegyekben élt.

 …A sárkány szövetségéért cserébe azt kérte, hogy ha a szolgálatába állítja a sötét sereget, az övé legyen a lelke.

Sokat gondolkodott ezen. Megtegye-e? De végül a bosszú eluralkodott rajta és elfogadta… még egy feltétellel! Ráadásként kérte, hogy támassza fel húgát: Amandát.

A lány újra életre kelt, s látva bátyja mérhetetlen fájdalmát és bosszúvágyát, elhatározta, hogy valamit ő is tenni fog! A gyógyító asszony segítségével és kemény élni akarásával, lassan de talpra állt. Miután teljesen felgyógyult, első dolga volt halottaik eltemetése.

Lelkét megkeményítette…

Alig egy fél tucat fiatal nő maradt csak életben, azok közül, akiket elbújtattak Zakariás katonái elől. Kemény "csatákat" vívott velük, míg sikerült őket meggyőzni, ne magukat sajnálják, hanem álljanak csatába ők is szeretteikért! Az elhunytakért, az elhurcolt fiatalokért!

 Hónapokkal később megtudta bátyja szörnyű alkuját…

Fájdalmát elüvöltvén az égi lovasokat hívta segítségül!

S mikor az ég megnyílt, nem akart hinni szemének…

Eljöttek a lovasok!

Vad, szilaj paripákkal, varázserejű páncélokkal, fegyverekkel és saját tudásuk átadásával jöttek segíteni.

A többiek ámulattal néztek föl az égre: Darklady, Aurora, XeraEvanna, Rebecca, csodálva nézték őket. Tudták, érezték legbelül, hogy imájuk meghallgattatott. Harcuk sikeres lesz…

Mindeközben Siemens a sötét sereggel megerősödvén tovább kutatta az áruló Zakariást. Falvakon, városokon áthaladva, újra és újra látnia kellet a szörnyű pusztítást, amit az ellensége végzett… A túlélőket, ha egyáltalán találtak, megpróbálta maga mellé állítani… Aki jönni akart, jöhetett. Nem nézte, kinek milyen rangja van, vagy mennyire képzett a harcban… Bárkit szívesen látott. Így került egymás mellé Nagyherceg, Báró, Gróf, Lovag és Fegyverhordó.

 Felszerelésüket és tudásukat az út során tovább fejlesztették… A sötétség katonái egyre több és több mindent tanítottak meg nekik… Észre sem vették, de…

 … a sötét harcosok lassan összebarátkoztak Siemens embereivel. Már, nemcsak mint zsoldosok tartottak velük.

A fény és a sötétség határai elmosódtak, vállvetve harcoltak a zsarnok ellen!

Amanda maroknyi csapatával bátyja nyomait követte. Verejtékes útjuk során kisebb csatákba keveredtek. Az égi lovasok ajándékaival, s tőlük kapott tudásukkal bátran szembeszálltak mindenkivel, ki útjukat akarta állni.

A rablókkal vívott csata után a foglyok közt találtak egy harcos nőt. Ő volt GothicGirl. Hálából, és mert látta, hogy jó célért küzdenek, szívesen csatlakozott hozzájuk.

A kis csaták között egy hosszabb pihenő alkalmakor: Amanda átgondolta az elmúlt hónapokat.

Arra a döntésre jutott, kell nekik egy vezető, aki továbbra is egyben tartja csapatukat. Sajátmagát nem tartotta jó vezetőnek. Túl sok fájdalom érte… még nem állt készen erre… még nem.

Egy tapasztalt és lelkileg erős nőre van szükségük… Megvitatta a többiekkel a benne felmerült ötletet. Egyet értett vele mindenki, és közös döntésük Darkladyre esett.

Felkérték hát, vezesse őket!

Darklady győzelemre vitte az Amazonok csapatát.

 

 

Útközben Zakariás vára felé a férfiak találkoztak a „lányok kis csapatával”.
 Nagyot néztek, mikor meglátták egymást, és rögtön kitört a vidámság. A férfiak nem gondolták volna, hogy ilyen erős kis csapatot kovácsolnak össze magukból a nők… de a meglepetés mellett az öröm volt a legfontosabb.

LordTony örömmel fedezte fel a kis csapat között testvérét. Amanda boldogan borult bátyja nyakába.

- Azt hittem sosem látlak már ebben az életben!- sírta el magát.

Darklady kivívta a férfiak csodálatát. Nemcsak szépségével, hanem mint remek vezér is. Minden nehéz helyzetben helytálltak.

Egyszer Nándorfi és Daniiii csodálkozva néztek össze, mikor jobban megnézték a harcos nőt.

- Hisz ez az „amazon” nem más, mint a király lánya!- súgták.

Darklady arra kérte őket, egyelőre maradjon ez az ő titkuk.

Oly rég élt távol apjától, hogy szinte senki sem ismerte fel. Messzi országba menekítették Zakariás elől. A gonosz testvér úgy tervezte, feleségül veszi „húgát” s ő lesz a király. A lányt utána toronyba zárja.

Azonban hiába kutatta Darklady nyomát, nem találta. Ezután támadta meg Timoteust a győzelem reményében.

A sereg így megerősödve már bátran indulhatott Zakariás legyőzésére. Nehéz csata elé néztek, de ez senkit nem tántorított el.

Felszerszámozták lovaikat, felcsatolták harci vértjüket…

A hosszú út folyamán be-betértek az útszéli fogadókba, ha meleg ételre és egy kényelmes ágyra vágytak. Néha azzal ütötték el az idejüket, hogy részt vettek játékos párviadalokon, és így erejüket és ügyességüket fejlesztették. Az egyik ily viadal során Amanda egy Dirkdark nevű lovaggal került össze. Dirkdark erős és tapasztalt harcos, Amandának esélye sem volt ellene. Mégis sokat tanult a párharcból.

Este a vacsora során egy asztalnál ültek le, s beszélgetni kezdtek.

Kiderült, Dirkdark egy igen nagy rend tagja, és ha egy csapatba tartoznának, még barátok is lehetnének. Kellemes fiatalember és van humora is.

De tudták, ha újra találkoznának, akkor már, mint ellenségek fognak egymással szemben állni. Sajnos!

A sok veszély között, gyönyörű és mesés tájakon is áthaladtak.

Tündéri és néha rémisztő alakokkal találták magukat szembe. Némelyikük barátságos, mások ellenségesek voltak velük. Volt, hogy meg kellet harcolniuk a továbbjutásért. De legyőzték őket, és megállíthatatlanul haladtak előre.

Ily kalandos út után értek végül a vár alá.

Sikerült a harcosoknak hangtalanul meglepni az őrszemeket, és bejutni a védő falak mögé.

Az áruló keményen védte „várát”, bár hiába!

Úgy győzték le, hogy fel sem fogta és már vége is volt. Visszafoglalták a várat, és a tömlöcből kiszabadították az ott raboskodó ifjakat.

 

 

Győztesként bevonultak, az ellenségüket elpusztították, mámorosan figyelték a régi vár belsejét. De örömük nem tartott sokáig! Eszükbe jutott Siemens esküje, miszerint lelke a gonosz sárkányé lett.

A barátokká lett sötét lovagok már nem akarták a vezér lelkét visszavinni. Látták bajtársai szomorúságát, és ők is megkedvelték az embereket. Felajánlották hát, hogy segítenek a sárkányt legyőzni.

Hétnap és hét éjjel meneteltek, mire a Sárkány-hegy alá értek. Ott jobban látták, ha letáboroztak, hogy erőt gyűjtsenek.

Útjuk közben borzasztó zombikkal, erős őrkatonákkal és mindenféle szörnyű rémséggel kellett megvívniuk. Koboldok, manók, trollok, csontvázak, a négy elem: föld, tűz, víz, levegő. Szörnykatonák mind-mind végeláthatatlanul útjukat állták.

- Ha jön még valami rémség, hát komolyan mondom... - füstölgött magában djemen.

- Még bizton számíthatsz egy-két „érdekes” teremtményre… - válaszolt neki benjamin.

- Az elemeket viszont nem értem! - morfondírozott Hammerfal. - Miért állják az utunkat? Mi rosszat tettünk? Nem értem én ezt!

- Az elemek haragszanak rá, mert a gonosznak ígérte lelkét Siemens.- szólt közbe Skajwoker.

A tengerhez érve azonban nem folytathatták megszokott útjukat, hajóra kellet szállniuk. Amint a kikötőben megtudták a kapitányok az úti célt, rögtön visszakoztak! Csak nagy sokára sikerült találniuk valakit, aki búsás fizetség fejében elviszi őket.

Hajóra szálltak, ám még a tengeren átkelve is megtámadták őket, a kalózok rájuk lestek. Bátran küzdöttek s védték a hajóikat. Gyorsan le is tudták őket verni.

A szigetre érve azonnal partra szálltak. Sötétedés előtt táborhelyet kell találniuk.

A horror mocsár őrszemét még az utolsó pillanatban sikerült Ikraiamnak és Adamsnak legyőzni. Nem tudtak volna átkelni, ha nem sikerül.

Sokszor súlyosan megsérültek, s ha nincs a varázsló, hogy segítse őket mágikus karmákkal, gyógyító italokkal, akkor bizony sokan odavesztek volna.

Tüzeket nem mertek gyújtani, elárulhatta volna őket. Halkan beszélgettek a sötétben. Itt volt mindenki, aki számított: Nándorfi, megtorlollak, mayky, Daniii, kardnyelő, SkywolkerLajos, Hammerfall, djemen, benjamin a kegyetlen, pfeiifer, William Smith, Ikariam, Adams, kisbel, kisspan, karoly, kriss, Deiehman. No és persze a lányok: Darklady, XeraEvanna, Rebecca, Aurora és GothicGirl.

Maguk közé hívták a sötétség katonáit is, hisz már ők közéjük tartoztak. Együtt meneteltek és figyeltek minden neszre a vaksötétben.

Kora hajnalban, mikor még minden aludt, csendben felkerekedtek a hegy belsejébe. Senki nem szólt, mindenki tudta a dolgát. A Sárkány-hegy tele volt titkos barlanggal, és valamelyik mélyén ott alszik a sötétség ura, maga a gonosz! Ember vagy sárkány? – Nem tudni.

Óvatosan haladtak előre. Nem nagy meglepetésükre az átjárókat újabb lények védték.

A fekete özvegy.

Zombik.

Orglingok.

Ogrék.

Kamarcsok.

Míg a harcosok a barlanglakókkal küzdöttek, Siemens egy kis csapata egyre mélyebbre hatolt a hegy gyomrába. Az egyre mélyülő bűz, és a földön az emberi csontvázak mutatták, hogy jó irányba haladnak.

Több száz lovag évezredes maradványai feküdtek szerte szét. Ők megpróbálták a majdnem lehetetlent… s alulmaradtak.

Páncéljaikat már az enyészet lepte, csontjaikat az idő marta, ruhájuk szertefoszlott.

Hőseinket megcsapta a halál szele.

De már nem volt vissza út!

 

- Istenem, mennyi szerencsétlen harcos… - sóhajtott Amanda a maradványokat látva.

Tudták már rég, hogy nem lesz könnyű, de győzniük kell minden áron! Hajtotta őket a vezérük iránti tiszteletük és szeretetük.

Egyszer csak ott álltak a szörny előtt. A semmiből bukkant fel. Iszonyat és rémület ült ki arcukra! Minden képzeletüket felülmúlta a látvány!

Úgy küzdöttek, mint az oroszlánok! Fáradhatatlanul. Minden erejükkel.

Még akkor is, ha vesztésre álltak!

Ha fáradni látszottak, buzdító szavakkal öntöttek új erőt egymásba.

Kilátástalannak tűnt harcuk. A sárkány oly hatalmas és erős volt. Szörnyű lehelete belülről emésztette őket. Már azt gondolták, végük, de a varázsló ismét a segítségükre sietett.

Varázskardot és Tünde-leheletet küldött nekik.

Olyan érzés töltötte el tőle őket, mintha egy tavaszi réten sétálnának.

Szinte újjá születtek!

Ezt a csatát meg kell nyerni! – gondolták bátran.

 

 

Estére végre elcsendesedett a hegy gyomra. Fáradt, véres emberek bukkantak elő a mélyből.

Kutató tekintetek repkedtek. Vajon mindenki itt van?! Férfiak s nők ölelgették egymást. Boldogan nevetgéltek.

VÉGE! VÉGRE VÉGE!!!

Ekkor feltűnt nekik: valaki hiányzik! Siemens!

Amanda aggódva fordult vissza és leste a barlang száját.

Valami sejlik a sötétben. Igen! A vezér alakja végre valahára feltűnt!

Hatalmas éljenzésbe törtek ki!

Két napig pihentek a hegy tövében, mielőtt visszaindultak volna a várba. Örömtüzeket gyújtottak számukra, bőségesen lakomáztak, finom borokat ittak.

A hegy lábánál megbúvó kis falu lakói hálából, amiért felszabadították őket a sárkány zsarnoksága alól, minden jóval, mi szem-szájnak ingere ellátták a harcosokat. Lovaikat lecsutakolták, illatos szénával etették.

- Ilyen jó dolguk még a király istállójában sem volt!- Nevetett vidáman kardnyelő.

A kedélyek lecsillapodtak, az emberek megnyugodtak, s új barátságok és szerelmek szövődtek e kellemes békés tájon. Olyan érzelmek törtek a felszínre, amiket már rég elveszettnek hittek.

 

 

Darklady és Daniiii már az út során is sokat beszélgettek, s a közös csaták még közelebb hozták őket egymáshoz. Egyre elmélyülő barátságuk a többieknek is feltűnt.

Csak messziről figyelték őket.

Darklady tudta, az már több mint barátság, amit érez. Nem merte – egyelőre - felfedni érzelmeit, attól félvén, hogy ezzel elriasztaná barátját maga mellől.

Nem tudta, lovagja ugyan ilyen érzelmeket táplál iránta.

Az elkövetkező időben Ikariam minden nap fölsétált a barlanghoz. Valami nem hagyta őt nyugodni. A második nap úgy döntött, bemerészkedik. Beljebb és beljebb! Az egyik rejtett üregben olyat talált, hogy döbbenetében szólni sem tudott.

Egy sárkány bébi!

Alig egy hetes, de nem a gonosz sarja. Úgy tűnt, egy kis mezőhegyi - valószínűleg meg akarta enni a gonosz sárkány.

Magához vette hát s kivitte megmutatni a többieknek. Mindenki meglepődött, de egyhangúan úgy gondolták Ikariam megtarthatja. Persze csak jót taníthat neki!

Mezőhegyi

A várba visszaérvén azt hitték, semmi más dolguk nem lesz, mint újjá építeni a birodalmat, s Darkladyt királynőjüknek választani. Ez sem könnyű feladat, de kellemes.

Ehelyett!

Készülhettek a következő csatára. A Pallósok rendje támadásra készült ellenük.

Üresen áll a vár. Hiába várja haza a harcosokat.