Perfect World

Csapatban az erő

Még hallom hangod,ahogy halkan mesél...

 

...de álmainkat szétszórta a szél

 

 

Bertók László - Boldogság-dal

Eljön a napja, meglásd, tán észre sem veszed,
csak sokkal szebben süt rád, csak mindenki szeret.
Nem tudod, mitől van, egyszer csak énekelsz,
s nevetsz, mert a dallam arról szól, hogy szeretsz.
Sétafikálsz az utcán, s mindig jön egy barát,
és ha a kedved fogytán, ő énekel tovább.
Szomorú vagy, magad vagy, és úgy érzed, dől a ház,
egyszer csak kopogtatnak, s ott áll, akire vársz.
A boldogság egy hajszál, egy szó, egy mozdulat,
Csak mozdulj meg, csak szólj már, csak el ne hagyd magad!

 

 

 

 Veled vagy nélküled,

végül is megszületik az ének,

hallod vagy nem hallod,

mindenképp hozzád beszélek.

 

Én nem leszek boldogabb,

ha elmondom,amit mondani kell,

de boldogtalan vagyok,

ha nem mondhatom el.

 

Hallod vagy nem hallod,

mindenképp hozzád beszélek,

veled vagy nélküled,

végülis megszületik az ének.

 

 

 

Hogy milyen volt szeretni...
Csodás érzés talán...
Azt kívánom ne akard átélni...
Ne akarj megtörni életed tavaszán.

Hogy milyen volt szeretni...
Azt én tudom igazán...
S hogy milyen feledni...
Azt nem fogom megtudni soha már...

Hogy milyen volt szeretni...
Múló érzés csupán...
Hisz könnyű az életnek is véget vetni..
Ha a szív nem dobban tovább...

Hogy milyen volt szeretni...
Mindennél nagyobb érzés volt ám...
De meg kellett tanulni szenvedni...
S mindig a bánaté volt a nagyobb arány.

Hogy milyen volt szeretni...
A válasz soha meg nem talált.
S hidd el tudom, de el tudom feledni...
Úgy, mint születésem első napját...

S hogy milyen volt szeretni...
Hiába való áhítozás...
Mikor az ember nem tud mást, csak remélni..
Remélni... hogy lesz még folytatás..."

 

 

 

Már csöndesen szeretlek,
szelíd szavam se szól.
Könnyebb neked, ha vágyam
csak hangtalan dalol.
Nem várlak, nem kereslek,
nem álmodom veled,
feloldom gondod, vétked,
mit én hoztam neked.
S a csöndes könnyek éjén
én áldva áldalak,
köszönnöm kell, hogy voltál
egy boldog pillanat.
Lenyugszik lassan bennem
a lánggal égő láz,
de éltedre titkon
tekintetem vigyázz.

 

 

 

Kihunyt a nap, aludni tért a fény.
Lesz pirkadat? Számomra nincs remény.
Magányra ítélve más nem maradt,
csak zokogás a szürke ég alatt.

Bennem még ég, lobog az érzelem,
de életem céltalan élhetem.
Magányra ítéltél s kész borzadály
a szürkeség és ásító homály.

Te tudtad, mondd? Szeretni nem szabad!
Ha mindent adsz, felőrlöd önmagad.
Magányban jaj, a kín húsodba vág.
Szürkeség kint, s bent sivár pusztaság…

 

 

 

Karod koszorúját körém nem fonod.

Nem ragyog szeretőn rám a mosolyod.

Ajkad nem ízlel, rajtam szád nem kutat,

nem csókol mohón keresve titkokat,

nem, soha többé?

Leírt vallomásod meddő szóhalom.

Szavaid zenéjét rég nem hallhatom,

nem duruzsolsz mesés altatót nekem,

s nem kulcsolódhat már kezedre kezem,

nem, soha többé.

Nem ábrándozom sosem-lesz dolgokon.

Szívemet kitárni többé nem fogom,

szerelmet adni, s kapni nem merek

mert fáj, ha elhagy akit szeretek.

Nem, soha többé!

 

 

Hiányzol!
Hiányzol néha magam, sem tudom
Hogy miért is?!
Ilyenkor fáj a szívem a testem és a lelkem
Mert nem találom a helyemet.
Járkálok fel-alá, mert azt hiszem
Valahol meglelhetlek tégedet.
De sajnos nem talállak seholsem
Mert nem itt vagy velem
Hanem egy távoli helyen.
Irigylem azokat az embereket
Akik veled lehetnek
Mert nem is tudják hogy milyen szerencsések
Hogy te ott vagy velük.
Nem is sejtik hogy távol nagyon távol tőled
És tőlük valaki mindent megadna
Hogy veled lehessen csak egy picit.
Szeretné érezni bőröd illatát,
Látni két szép barna szemed tűzét,
Ajkaid érintését..

 

 

Csak úgy megrezzen,
csak úgy hirtelen
újra megdobban
itt a szivemben...
Csak úgy álmodom,
csak úgy létezem,
csak úgy átvágok
az egész életen...
csak úgy boldogság-
-vagy csak képzelem?
Csak úgy várok rád
és ez jó nekem...
Csak a hangodért,
csak hogy vagy nekem-
-tényleg vagy nekem?
Csak úgy kedvesen
halkan csendesen
súgd meg kedvesem-
-s talán elhiszem