Perfect World

Csapatban az erő

Nevárd hogy magam mutogassam, az messze áll tőlem.

Amit megosztok veled az a lelkem viharos tengere.

Érzelem hullámok hátán táncolok, hol síma víztükrön, hol vad hullámok tetején.

A rámkényszerítet álarc mögé engedlek.

 

 

Nincs emberi kapcsolat, mely megrendítőbb, mélyebb lenne, mint a barátság. A szerelmesek, igen, még a szülők és gyermekek kapcsolatában is mennyi az önzés és hiúság! Csak a barát nem önző; máskülönben nem barát. Nincs titkosabb és nemesebb ajándék az életben, mint a szűkszavú, megértő, türelmes és áldozatkész barátság. S nincs ritkább... A barátság szolgálat, erős és komoly szolgálat, a legnagyobb emberi próba és szerep.

 

 

 

 

Én úgy mondom, nyitott kézzel szeretni

 Ez olyan tapasztalat, ami lassan ért meg bennem ,a fájdalom tüzében és a türelem

vízében kovácsolódva.

Azt tapasztalom hogy muszáj felszabadítanom azt, akit szeretek, mivel ha rákulcsolódok,

rácsimpaszkodok, vagy megpróbálom irányítani azt vesztem el ,amit megtartani próbálok...

Tanulom, hogy ki tudjam ezt fejezni azoknak, akiket szeretek, akikkel törődök ,akár

 

 

 

 

"Gyűlölöm az életem,
Gyűlölöm a végzetem,
Gyűlölöm azt aki vagyok,
Gyűlölöm hogy élek, hogy vagyok!
Gyűlöllek ha szeretsz,
S akkor is ha nem!
Gyűlölöm ha velem vagy,
De azt is ha nem!
Gyűlölöm a lényedet,
Az arcod, a ruhád,
Gyűlölöm hogy oly sok időt,
Kell most várni Rád!
Gyűlölöm hogy szórakozol, akarsz engem még?!
Ha így folytatod, eléred, hogy azt mondom: ELÉG!!
Ha rád gondolok,
Szívem jobban dobog.
Ha arcod nézem,
Lelkem tűzben lobog,
Bevallottam, hogy szeretlek,
S ezt nem kellett volna,
Hisz tudtam szenvedés, ez életem sorsa!
Nélküled életem üres, nincs értelme!
Tudom neked így jobb, nem nyaggatlak érte!
Nekem elég egy szó, csak annyi, hogy: VÉGE!!
Három hete azt hittem, csak barát lehetsz,
Egy hete azt hittem, igazán szeretsz.
Nemrég még elhittem, Összetartozunk,
De ma már úgy hiszem
Tűz és Víz vagyunk!"

 

 

 

 

  

"Gyűlölöm az érzést, amit irántad érzek. Gyűlölöm, hogy még mindig tudlak szeretni Téged!"

 

"Nevettek rajtam mert más vagyok, én nevetek rajtatok, mert mind egyformák vagytok."

 

 

 

 

Kérlek, próbáld megérteni, én akkor vagyok boldog, ha hozzád bújhatok. Nem kell, hogy megetess, megvakargasd a hasam. Nem várom, hogy átvedd életem minden felelősségét. Nem kell eldöntened, mikor kell sétálnom, mikor játszanom. Csak engedj be magad mellé, ha hazatérek. Bújjunk össze csendben, mintha csak mi ketten léteznénk. Ölelj akkor is, ha megtépve, sebzetten jövök haza. Ne kérdezd ki bántott, hagyd meg a büszkeségem. Had érezzem, melletted én vagyok a legerősebb. Engedd, hogy szeresselek úgy, ahogy én tudok szeretni. Csendben, mélyen. Ha nem értesz, akkor csak fogadj el, mert én neked adtam a szívemet.

 

 

 

 

 

 Olyan ámulva nézem napjaim,
mint szakadozott mozgóképet:
kié a bánat és kié a kín,
mi orvul most szívembe tépett?

Olyan távolról hallom a szavam,
hogy már talán felét sem értem:
milyen úton vesztettem el magam,
ide honnan és mikor értem?

Tükrömből hervadt idegen szemek
néznek döbbenten szembe vélem:
ki éli az én messze éltemet
és én kinek az éltét élem?

 

 

 

Gyűlölve szeretlek!


Gyűlöllek, amiért ezt teszed velem,
De szeretlek, mert ez kell nekem.
Fáj amit teszel velem,
De a fájdalom a lételemem.
Szerelmed megfojt engem,
Kérlek had, lélegezzem.

Jól tudtad, hogy ő van nekem,
De senki el nem vehet tőled engem.
Nem lehet birtokolni engem,
De te mégis elragadtad szívem.
Kértem, hogy eresz utamra vele,
De te mégjobban szerettél engem.

Ha nem vagy mellettem,
Hiányzol lelkemnek.
Kell a forró ölelésed testemnek,
Szükségem van édes szavadra lelkemnek.
Tüzes csókodtól megremegem,
Karjaid közt olvad testem.

Veszélyes ez a játék, amit űzöl velem,
De így mégjobban kívánod énem.
Szüksége van rád az életemnek,
Kíván minden egyes érzékem.
Miért teszed ezt velem??
Kínzod a lelkem.

Tudod jól, kellesz nekem,
Mégis kínoz léted engem.
Nem engedem, hogy megérintsen engem,
Csak te érinthetsz, oly tűzzel engem.
Tiltott szerelmünk tüzében ég testem.